Gravitációs gyorsulás: interaktív szimuláció
Fedezd fel, hogyan függ a gravitációs gyorsulás a tömegtől és a távolságtól, logaritmikus csúszkákkal.
Newton gravitációs törvénye – az \(m\) tömegű test és az \(m_{\mathrm{dummy}}\) tömegű kis próbatest közötti erő:
II. Newton-törvény – a dinamika alaptörvénye:
A próbatestre alkalmazva (\(F = m_{\mathrm{dummy}}\cdot a\)):
- \(F\) – gravitációs erő, mértékegysége: \(\mathrm{N}\) \(\left(\mathrm{\frac{kg\,m}{s^2}}\right)\)
- \(a\) – gravitációs gyorsulás, mértékegysége: \(\mathrm{\frac{m}{s^2}}\)
- \(G\) – gravitációs állandó, \(G \approx 6{,}674 \cdot 10^{-11}\,\mathrm{\frac{N\,m^2}{kg^2}}\)
- \(m\) – a gravitációt keltő test tömege, mértékegysége: \(\mathrm{kg}\)
- \(m_{\mathrm{dummy}}\) – a kis próbatest tömege, mértékegysége: \(\mathrm{kg}\). Az eredményből kiesik, ezért nincs hozzá csúszka, az ábrán kis fekete gömbként szerepel.
- \(r\) – a próbatest és a gravitációt keltő test tömegközéppontja közötti távolság, mértékegysége: \(\mathrm{m}\)
Modell: a gravitációt keltő testet pontszerűnek tekintjük, vagyis a teljes tömegét a tömegközéppontjában képzeljük el. Gömbszimmetrikus test külső terében ez pontos eredményt ad. A szimulációban a test sugarát nem adjuk meg, ezért a képlet a pontszerű tömegre vonatkozik, akkor is, ha az \(r\) kisebb, mint egy valódi test sugara.
Szimuláció
Súgó: számok beírása és beillesztése
- Beillesztés: a
5,974·1024alakú szöveget a csúszka melletti Mantissza mezőbe (vagy a Kitevő mezőbe is) beillesztve a mantissza és a kitevő magától kitöltődik, a csúszka pedig beáll. - Más írásmódok: felismeri a
5,974·10^24,5,974e24,1,5·10−3és a negatív kitevős alakokat is. A számjegyek közötti szóközt és a mértékegységet figyelmen kívül hagyja, tehát egy egész kimásolt táblázatsor is beilleszthető (pl.A Nap tömege 1,989·1030 kg). - Beírás: ha a teljes alakot begépeled a Mantissza mezőbe, és kilépsz a mezőből (Tab vagy Enter), ugyanúgy szétválasztja.
- Tizedesjel: a Mantissza mezőben vessző a tizedesjel, de a tizedespontot is elfogadja.
- Határon kívüli érték: a csúszka tartományánál kisebb vagy nagyobb számot is elfogad, a csúszka ilyenkor a szélén áll meg (a kitevő -100 és 100 között lehet).
Eredmény
Mentett hivatkozás (URL)
Mennyire pontos a Föld felszíni gravitációs gyorsulása?
Alapértéknél (a Föld tömege és a Föld sugara) a szimuláció \(a \approx 9{,}823\ \mathrm{\frac{m}{s^2}}\) értéket ad. Ez jól egyezik a Föld felszínén mért gravitációs gyorsulással, és nem véletlen, a képlet valóban ezt adja vissza.
- Standard nehézségi gyorsulás: \(9{,}80665\ \mathrm{\frac{m}{s^2}}\). Ezt nemzetközi megállapodás rögzíti, és a mért értékek is közel vannak hozzá.
- A valódi érték a helytől függ: az Egyenlítőnél kb. \(9{,}78\ \mathrm{\frac{m}{s^2}}\), a sarkokon kb. \(9{,}83\ \mathrm{\frac{m}{s^2}}\). A Föld gömbtől eltérő alakja (lapultsága) és forgása okozza az eltérést.
- A modell egyszerűsítései: a képlet gömbszimmetrikus, nem forgó Földet feltételez, és a Föld közepes sugarát (\(6371\ \mathrm{km}\)) használja. Az eredmény ezért a két szélső érték közé esik, és a Föld felszínére átlagolt értéknek felel meg.
- Az eredmény nincs hangolva: a \(G\) és a Föld tömegének tankönyvi értékeiből jön ki, külön-külön véve őket. A szorzatuk \(G\cdot m \approx 3{,}987\cdot10^{14}\ \mathrm{\frac{m^3}{s^2}}\), a pontosan mért érték \(3{,}986004\cdot10^{14}\ \mathrm{\frac{m^3}{s^2}}\), vagyis a kettő kb. \(0{,}03\,\%\)-kal tér el. Ennek oka, hogy a táblázat tömege (\(5{,}974\cdot10^{24}\ \mathrm{kg}\)) kissé nagyobb a ma elfogadott \(5{,}972\cdot10^{24}\ \mathrm{kg}\)-nál. A pontos szorzattal és \(6371\ \mathrm{km}\)-rel \(9{,}820\ \mathrm{\frac{m}{s^2}}\) jönne ki.
- Miért pontos a szorzat? A \(G\cdot m\) szorzatot például műholdak pályájából sokkal pontosabban meg lehet határozni, mint a \(G\)-t és az \(m\)-et külön-külön.