A QR kódot
Hara Maszahiro és csapata találta fel
1994-ben, a
Denso Wave nevű japán cégnél (a Toyota egyik akkori beszállítója). A cél az volt, hogy az autóalkatrészek gyártásában gyorsabban be lehessen olvasni a hagyományos vonalkódoknál sokkal több adatot hordozó kódokat — innen a név is:
QR = Quick Response (gyors válasz).
A Denso Wave szándékosan nem érvényesítette szigorúan a szabadalmi jogait, hogy a technológia szabadon elterjedhessen — ez az egyik fő oka annak, hogy ma mindenhol ingyenesen, licencdíj nélkül használható. A szabvány hivatalos, nemzetközi rögzítése
2000-ben történt meg
ISO/IEC 18004 néven.
A mögötte lévő matematikai építőelemek jóval régebbiek magánál a QR kódnál:
- Reed–Solomon hibajavító kód: Irving S. Reed és Gustave Solomon amerikai matematikusok dolgozták ki 1960-ban — ez adja a QR kód hibajavításának (L/M/Q/H szintek) elméleti alapját. Ma is sok más helyen használatos: CD-k, DVD-k, műholdas kommunikáció, RAID tárolók
- Galois-mezők (véges testek) elmélete: a hibajavítás matematikai háttere az absztrakt algebrára épül, amit Évariste Galois francia matematikus alapozott meg a 19. század elején — jóval a digitális technológia kora előtt
A QR kód tehát egy 1990-es évekbeli mérnöki innováció, amely évtizedekkel, sőt évszázaddal korábbi, tiszta matematikai felfedezésekre épül — amiket ez az eszköz is végig használ, a hibajavítási szintektől a maszkolásig.